1951-ben születtem Budapesten. Dolgoztam idegenvezetőként, külkereskedőként, voltam tolmács és tanítottam közgazdasági tárgyakat és nyelvet. Sokat utaztam, többször jártam Dél- és Közép-Amerikában, Spanyolországban, Portugáliában.
Férjhez mentem, felneveltem két nagyszerű fiút, van egy nevelt kislányom is, aki néhány évig velünk élt, este ill. levelezőn tanultam a Külkereskedelmi Főiskolán és a Szegedi Tudományegyetemen, közben elváltam, szóval éltem az életemet.
Egyik percről a másikra hagytam ott a külkereskedelmi pályát, egyszerűen éreztem, hogy másként kell élnem. Tanítani kezdtem, többet voltam a gyerekeimmel, jelentősen megváltozott az anyagi helyzetünk és a kapcsolatunk és egészen más lett a kapcsolatom az emberekkel. Új témák érdekeltek, új könyveket olvastam, új emberekkel barátkoztam.
A buddhizmus iránt érdeklődtem, az alaptanításokon kívül a tibeti buddhizmus fogott meg leginkább.
Megvettem minden könyvet, ami erről szólt, de jó néhány a polcra került, mert nem értettem igazán őket, ott várták, hogy megérjek a megértésükre.
Egy baráti házaspár hívott el a Főiskolára egy újévi szertartásra a kétezres évek elején. Valami megfogott, egy rész belőlem itt maradt. Menedéket vettem, naponta meditáltam, ha tehettem, részt vettem a különböző szertartásokon, előadásokon. Itt kaptam ajándékba egy Dhammapada kötetet, amely azóta is velem van a táskámban, gondolataim részévé váltak a versei, ebből is írtam a szakdolgozatomat.
Egy hétfőnként megtartott előadás-sorozaton vettem részt, amelyről kiderült, hogy a Főiskola előkészítő tanfolyama. Meglepődtem, nem is gondoltam, hogy lesz még lehetőségem tanulni, és mikor láttam, hogy fizetni kell az oktatásért, igazából nem is tudom, mi vitt a Tanulmányi Osztályra. Szerencsére, a TO-n megkérdezték, hogy fizetősek voltak-e az eddigi tanulmányaim, és mivel kiderült, hogy igen, megtudtam, hogy nekem még jár a diploma állami ösztöndíjjal. Örökre hálás leszek érte Győri Péternek.
2013-tól így lettem nyugdíjas nappalis ösztöndíjas tanuló. (Imádtam, amikor a tanuló bérletemet odaadtam az ellenőröknek, azok meg csak néztek rám, nagy szemekkel.)
A Főiskola sokat adott. Bővült a műveltségem, csodálatos előadók előadásait hallgattam, sok új ismeretre tettem szert, még tibetiül is tanulhattam. Lassan előkerültek az eddig a polcon várakozó könyvek, egyre többet értettem meg. Sokat olvastam, néhány tanárommal baráti kapcsolatba kerültem, általuk tartott külön meditációkra jártam, komoly beszélgetések, barátságok alakultak ki közöttünk. A mai napig a Főiskola egyik volt tanára meditációs csoportjába járok.
Tudtam, hogy még vár rám valami új kihívás. Most a gyerekek világa tárult fel újra előttem. Született két unokám, és lehetőséget kaptam arra, hogy buddhista etikát tanítsak általános iskolásoknak. Sokat tanulok mindenkitől, oktatótársaktól, gyerekektől, az unokáimtól egyaránt. Minden óra kihívás, de boldogan készülök rájuk, úgy érzem, lehetőséget kaptam arra, hogy azok között lehetek, akik igazi értékeket közvetítenek egy zaklatott, nehezen élhető világban.
