Dr. Majer Zsuzsa
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola docense
(Klasszikus tibeti nyelv, buddhista szentirat-ismeret 2. – Tibeti egzegézis)
Hátterem
A tibetisztika-mongolisztika és buddhizmuskutatás területéről csatlakoztam a Főiskola közösségéhez. Miközben kínai szakra készültem, egy tibeti nyelvtanfolyamon való részvételem és a buddhizmus iránti érdeklődésem hatására a mongol szakra is felvételiztem. Tudtam, hogy ez utóbbira járva lehetőségem nyílik a tibeti buddhizmus élőben történő tanulmányozására is, hiszen minden hallgató kijut részképzésre Mongóliába. Ez be is jött! Bár az egyetemi éveim után szinte végig stresszes, idő- és lélekölő irodai, vagy „multi-közegbeli” munkahelyeken dolgoztam (publikációim és eredményeim ilyen terhelő körülmények között jöttek létre), mégis volt fény az éjszakában. Pályázatok és támogatások révén kilenc alkalommal gyűjthettem Mongóliában élményeket és tudást, a leghosszabb ott tartózkodásom másfél év volt.
A legtöbbet a fővárosi Dashchoilin kolostorban fordultam meg. Sajnos fő tanítóm, a kolostori főiskola vezetője és tanára – aki a mongol, tibeti és indiai írások mindegyikén művészi kalligráfiák, díszítőírások készítője is volt – 2021 elején eltávozott, ahogy ők mondják, „buddhává vált”. Szerencsére azonban a lámák közt sok más barátom, segítőm volt és van. Mongólia legtöbb megyéjében jártam, egy országos jelentőségű kutatásban, szakmai anyagok előkészítésében is nagy részem volt. A kolostorok történetét, helyszíneit, idős lámákkal készített interjúkon keresztül az 1937-es kolostorrombolások előtti vallási életet, az újjáéledő vallást és annak szertartásrendszerét, szertartásszövegeit tanulmányoztam. Doktori disszertációm utóbbit érinti. Tanulmányoztam a Cam táncot és sok más szertartást, a mongol jellegzetességeket vizsgálva. Később egy speciális szertartási területtel, a mongol buddhizmus tibeti nyelvű halotti szertartásaival és ezek szövegeivel foglalkoztam terepen is, beleértve a 49 nap és a temetés, a megemlékezések szertartásait, de a hozzátartozók védelméért bemutatott rituálékat is, melyek célja egy újabb haláleset elkerülése, az egészség, jólét biztosítása. Ebben nagy segítségemre volt, hogy 3 éves posztdoktori kutatói állást és támogatást nyertem el az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékén. Jelenleg is ez a téma, ezek a szövegek érdekelnek.
Civilben
Spirituális szemléletű gyászfeldolgozás segítéssel és a haldoklással-halállal-halál utáni időszakkal kapcsolatos segítségnyújtással foglalkozom lassan 10 éve. Számomra ez a munka összefonódik tibeti buddhista hátteremmel, annak a témába vágó tanításaival. Persze ez merőben más, mint a tudomány világa – az érzelmek, a belső munka és a megfoghatatlan témáját érinti, nagyon nehéz helyzetekben. Ezt a kutatómunkától élesen elkülönítve kezelem.
Oktatás
A nyelvtanításban az élményközpontúság vezérel, mert ez volt, ami engem is benne tartott ebben a világban. Amikor a nyelv, a szöveg tanulmányozásán keresztül megérkezik az élmény, a terepen közvetlenebben tudunk általa kapcsolódni, vagy akár a Tanítás is könnyebben megmutatkozik. A nyelvet egyetemi tanulmányaim mellett részben mongol lámáktól tanultam, közöttük használtam, ahol a recitálás, a szertartások világa érintett meg. Ebből merítve szeretnék a nyelvórákon én is élményt átadni. Az oktatás egy részében memoritereken, tibeti buddhista imákon keresztül is ismertetem meg a hallgatókat a nyelvvel, úgy, ahogy az a kolostorokban, közösségekben ma is használatban van: megmutatni egy „holt” nyelv (az írott tibeti) élő oldalát.
Szeretném megmutatni azt is, hogy – érdeklődés és némi, a szövegelemzést elősegítő technikai tudás által vezérelve – még kezdetleges nyelvtudással is feltárható egy-egy szövegrészlet értelme, és ezen élménnyel felvértezve az ember legközelebb is neki tud ülni a munkának. A modern segédanyagok és technikai kellékek széles tárháza pedig segíti saját korlátaink átlépését.
Fordítás
A 84.000: Translating the Words of the Buddha projektben 2018 óta vagyok a fordítócsoport vezetője. Irodalmi angolra ültetjük át a tibeti kánon szövegeit, szószedettel, összefoglalóval, bevezetővel, bibliográfiával és jegyzetekkel, hogy ezek teljességükben elérhetővé váljanak a gyakorlók számára egy világnyelven is. Leterhelő munkám mellett csak néhány rövidebb szövegre volt időm: remélhetőleg most ebben a szakmai munkában is nagyobb részem lehet, esetleg a jövőben tibetis diákokat bevonva a fordítócsoportba.
Mottóm
Ezek után már bevallhatom: sosem volt nyelvtehetségem, és a lexikális-bemagolt tudásom is elenyésző (minden csak addig érdekel, amíg megértem, az agyamban tárolni nincs érdekem)! Ha nekem pusztán az érdeklődésemre és a lelkesedésemre építve sikerült a tibetisztika-mongolisztika és a buddhizmuskutatás területén ennyi mindent megélnem és elérnem, másnak is sikerülhet. Szerintem érdemes belevágni!